FALCSIK MARI WEBLAPJA

A KÖLTÉSZET NAPI idézetsor ide került, hátha valakinek még van kedve játszani:

VAJON KI ÍRTA? S AHOL AZ IS KÉRDÉS: KIRŐL?

(Kedves Érdeklődő Másoló, vidd, ha tetszik, nekem öröm, ha terjed, de kérlek, légy oly fair és írd alája, honnan másoltad!)

*

Mondjátok meg, ó, mi az,

Ami búban és örömben,

Kedv s keserv pillantatában

Itt benn habzik, itt benn küzd,

S mély titoknak fátyolában

Mennyet s poklot rejtve sző?

*

Oh adj nekem szót, édeset és erőst,

Azt szűvarázsló hangba kiönteni:

A dal hatalmát add nekem, sors!

S megfizetél ez egy életemre.

*

Ám ha a költő is harcol s odavész a csatában,

Hősi halálotokat versbe ki szedje vajjon?

*

Te, szép fülemile, zöld ágak közibe

mondod el énekedet,

De viszont azellen az én veszett fejem

mond keserves verseket...

*

Hogyha saját erején tör nagy tisztségre a virtus,

S jutni magasba a pénz támasza nélkül akar,

Ezt kikacagja a pénz: "Nélkülem ez mit is óhajt?" ...

*

Halljuk, miket mond a lekötött kalóz:

Tündér változatok műhelye a világ...

*

Toll fut, futol, zizeg a rosttoll,

masé leszel majd papirostól,

s ha lesz, ki pépből kifehérít,

nem verset ír, mint rajtad én itt.

*

És a lanton meg nem szűne a dal,

Zenge későn, zenge virradattal:

Hangjain a szellem égbe hágott

S átteremté e viselt világot!

*

Mert vagyon énnekem énekem, ihletem, isteni szikrám:

Tőle kigyullad az elme, begyullad a versbe, de ritkán...

Isteni, isteni, isteni, megvan a szikrám!

Néha kipattan – Néha baszik rám.

*

Gyakran, ha az ég behunyta már szemét,

Gyakran érzem lobogni szellemét.

Szobámba leng az a nyilt ablakon,

Meg-megsimítja forró homlokom.

Hallom suhogni könnyü lépteit

És önfeledve ajkam szól: te itt?...

S döbbenve ismerek fel rajzomon

Egy-egy vonást, mit szellemujja von.

"Övé! kiáltom, itt, ez itt övé:

A szín erős, nem illik együvé."

*

Én azonban folytatom dalom,

Míg az álom és az únalom

Egymással fölöttem hajbakap,

S csakugyan az első markosabb.

*

Világszabadság-zengő Messiás

Szemét, szavát nem fogja semmi sem,

Börtön, kaszárnya, templom - Krisztus is

Kinyilt nagy szive kelyhiben pihen.

*

Tornyomból hirdetem a hajnalt,

mert én is müezzim vagyok.

Magas a torony, messze látok

és lenn sok piszkot láthatok.

*

...nem tagadhatni, hogy mint az sas az több apró madarak előtt, úgy ő minden magyar elméjek előtt az magyari nyelvnek dicsősége fondamentomába való állásával felette előhaladott s célt tött az pályafutásra, ezben az pályafutásban való serénkedőknek fel.

*

Nem illedelmes a mi életünk,

De így indultunk, tehát így megyünk.

Buta másokként élni nem tudunk,

Tehát: hozzájuk nem hasonlitunk.

*

Lombozott a por még, ám elült a zaj,

elfult a homokban a sziklamoraj.

Köt a karcsu füst is, e szelid virág

s gond érleli termőn a puszta fiát.

Édes burgonyát föd darabos talaj -

Téged is födött így a gond meg a baj.

S gondoltad, mit gondolt csendjében a táj -

a hős el van vetve, teremni muszáj.

*

S most újólag reád tekintek,

költészetem, te hű arám,

ó, öntsd a tiszta régi hitnek

vigaszsugárait ma rám.

Nem a gyerek zokog teérted,

akit mulattat a koboz:

a férfi, aki a tiéd lett,

és újra él és álmodoz!

*

Auf der Margarethen-Insel

Raucht Tabak der alte Pinsel,

Spielt Gitarre, mit Gewinsel,

Und vergeudet seine Zinsel.